Kérem vigyázzanak, a masiniszták távoznak

Dorogi László

Szerencsére hősünk nem a süllyedő hajót hagyta el, "csupán" egy utasokkal teli vonatot hagyott magára a puszta közepén. Hogy miért? Tanulságos történet következik!

Fotó: hampage.hu

A munkaidő bizony nagyon komoly dolog, nem véletlenül van megszabva ez jó előre és sok helyen kőbe vésve. Ez alapján tudják kiszámolni munkáltatóink elvégzett munkánk ellenértékéül szolgáló fizetésünket, ez alapján tudjuk mi magunk is megszervezni az életünket, mert pontosan tudjuk, hogy ettől eddig és attól addig kell az íróasztal, a kassza, a pult, vagy éppen a volán mögött senyvednünk.

Akadnak persze olyanok, akik véresen komolyan veszik a munkaidőt és nem hajlandóak egyetlen másodperccel sem tovább dolgozni a kelleténél. Ha belegondolunk, valószínűleg mindannyian tudunk mondani az ismertségi körünkből legalább egy olyan embert, aki annyira gyűlöli sokszor kényszerből választott hivatását, hogy egyetlen milliszekundummal sem hajlandó tovább gürizni, mint a szent határidő.

Ennek a legtöbb esetben mások isszák meg a levét, egy szerencsétlen kolléga, akinek be kell ugrania a lókötő helyett, rosszabb esetben pedig olyan emberek, akik például egy szolgáltatást vesznek, vennének igénybe. Így pedig végeredményben az egyébként sem luxusszolgáltatás szolgáltatója még azt a minimális elvárást sem tudja teljesíteni, amit már így is félve támasztunk vele szemben.

Gondolom már kitalálták, legújabb abszurd történetünknek bizony köze van a Magy Államvasutak Zrt.-hez, egészen pontosan egyik alkalmazottjukhoz, aki joggal érdemelte ki a Munka HŐSE kitüntetést. Péntek reggel a MÁV menetrend szerinti technikai problémájával küszködött a Budapest-Hatvan-Miskolc-Nyíregyháza vonalon, ezért alapvetően egy órás késéssel közlekedtek a járatok, annak ellenére, hogy az említett problémát reggel hétre elhárították. A Dália Intercity mozdonyvezetőjének talán rossz napja volt, talán bal lábbal kelt fel, talán csak elege lett a napi robotból, mindenesetre nem tolerálta éppen megfelelően a késve közlekedés tényét, ezért Füzesabony előtt a pusztába lavírozta a vonatot, ahol megállt, majd mivel munkaideje menet közben lejárt, mint aki jól végezte dolgát, leszállt és elballagott.

A döbbent utasokat a kalauz pironkodva tájékoztatta az incidensről, s az egyébként is késésben lévő vonat menetidejéhez a masiniszta hozzácsapott még fél órát, ennyi időbe telt ugyanis a pót-mozdonyvezetőnek megérkeznie a magára hagyott járműhöz. Végül az eredetileg kiírt kilenc óra helyett 10 óra 30 perckor futott be Füzesabonyba a szerelvény, pedig ekkor már Nyíregyházán kellett volna lennie. Minden bizonnyal hősünk is így gondolta ezt, ezért hagyott csapot-papot a puszta közepén. Azért arra kíváncsi lennék, hogy mit szólna hozzá, ha egy étteremben az ebédje felénél elvinné a pincér a csak megkezdett levesét és nem is hozná ki a további fogásokat, mondván lejárt a munkaideje.

Update: A MÁV a történet elterjedése után jelentős késéssel - nevezzük kivárásnak - arról tájékoztatott, hogy a megjelent hírekkel ellentétben a mozdonyvezető a szerelvényen maradt és biztosította a vonat áramellátását. A MÁV szerint biztonsági okokból szigorú szabályok vonatkoznak a vasutasokra, így a kollégájuk szakszerűen járt el, amikor kérte a leváltását.

https://menetterti.blogstar.hu/./pages/menetterti/contents/blog/53891/pics/lead_800x600.jpg
Intercity,Vakvágány
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?