Magyar sínre magyar vonatot

Tézsévé

Megdöbbentő, de sajnos a magyarországi kötöttpályás közösségi közlekedésben részt vevő járművek átlagéletkora 40 év körül van, ami finoman szólva sem ideális. Elég csak a HÉV, a Kisföldalatti vagy a Fogaskerekű szerethető, de egyre csak öregedő aggastyánjaira gondolni. A gépek megújítása nem csak a nap mint nap azokat használó utasok érdeke, de közlekedéspolitikát meghatározók számára is fontos célkitűzés. Már csak azért is, mert ez a hazai iparnak is igen csak jót tenne. Ezért is fogadta el a Kormány 2016. február 5-én az Irinyi Tervet, melyen belül külön hangsúly került a hazai kötöttpályás járműgyártásban rejlő képességek kiaknázására. 

A cél elérése érdekében azonban első lépésben meg kell erősíteni picit a magyar ipar szereplőit is, ezért a szakértők összeállítottak egy Kötöttpályás Járműgyártási Cselekvési Tervet, melynek fókuszában az áll, hogy az iparág hazai szereplői felkészültek, versenyképesek legyenek az ismert, rövid- és középtávú igények kielégítésében.

Nem mai csirkék

  

A cselekvési terv fő céljai az alábbiak: 

  • IC+ személykocsi sorozatgyártásának megerősítése

  • Fogaskerekű, Millenniumi Földalatti Vasút mellékvonali dízel motorkocsik és a HÉV, prototípusok kifejlesztése, sorozatgyártásra előkészítése (a hazai hozzáadott érték maximalizálásával),

  • nagyvasúti járműgyártás esetén a jelenlegi 40-50%-ról 80%-ra növelni a hazai hozzáadott értéket,

  • MÁV-START Zrt.-t a 2023-ban megszűnő közszolgáltatási szerződés utáni időszakra (piaci liberalizáció) felkészíteni,

  • az iparági munkaerőhiány oldására fókuszáló programok beindítása,

  • a hazai fejlesztési lehetőségek finanszírozási lehetőségeinek bemutatása.

Korábban a hazai kötöttpályás beszerzések gyakran teljes mértékben külföldi, sok esetben használt járművek vásárlását jelentették. Ez a lehető legrosszabb döntésnek bizonyult, hiszen nem csökkent jelentősen a járműpark átlagéletkora, ellenben a kívánatosnál nagyobbra nőtt a használt járműtípusok száma, ami gondot jelent a járművek javítása, karbantartása során. Igen, rád nézünk kedves hannoveri villamos. 

Ennek a gyakorlatnak fontos, hogy véget vessünk, és egy picit körbenézzünk a saját lehetőségeink között. Ahogy mondani szokás, magyar lónak éles a háta, vagyis gyakran lendülünk át az egyik túlzásból a másikba. Na, pont ezt kellene elkerülni! 

Jó lenne, ha a járművek gyártásában egyre nagyobb lenne a hazai hányad: ha a lakatosmunkán és az egyszerűbb alkatrészek gyártásán felül itt történne a járművek készre szerelése, tesztelése és üzembe helyezése, sőt a tervezés és a kutatás-fejlesztés is. Ugyanakkor nem lenne szabad újra feltalálnunk a kereket. Olyan termékek vagy részegységek kifejlesztésével kár foglalkozni, ami belátható időn belül irreális vállalkozás, vagyis olyannal ne foglalkozzunk, ami úgyse lenne versenyképes, vagy ami olyan kockázatokkal járna, amibe a fejlesztő-gyártó akár bele is bukhat. Meg kell találni azt a szűk határmezsgyét, melyen haladva közép-hosszú távon is jól jár az ország, az arra érdemes hazai vállalkozó és a vevő is. 

Például nem szükséges belevágnunk olyan, akár több évtizedes fejlesztést és piaci gyakorlatot igénylő alrendszerekbe, mint pl. az elektromos hajtásrendszer, az ETCS járműfedélzeti berendezés, vagy a fékrendszer. Pláne úgy, hogy ez utóbbit a piac egyik vezető cége, a Knorr-Bremse budapesti gyára amúgy is a Helsinki úton fejleszti és gyártja. 

Vagy itt van másrészt a Siemens, mint a kormány stratégia partnere és háromezer magyar munkatárssal a hazai ipar egyik meghatározó vállalata. Már 130 éve villamost szállítottak Budapestnek, mely a Király utca és a Nyugati közt üzemelt. Majd pár évvel később helyi partnerrel együttműködve gyártották a kisföldalatti első szerelvényeit. Azóta is számtalanszor bizonyították már, hogy innovatív, de megbízható technológiát szállítanak, ráadásul a hazai szakember utánpótlás biztosításából is vastagon kiveszik a részüket. Az ő támogatásukkal a hazai kötöttpályás járműgyártás újból feléleszthető, sőt, továbbfejleszthető lenne. Egyfajta katalizátorként gyorsíthatná a projekteket, ha bizonyos időben kritikus, költséges és kockázatos fejlesztéseket kiváltva, másutt már bevált alkatrészek, részegységek beszállításával, akár licenszek rendelkezésre bocsátásával működne közre a német cég. 

A Siemens első villamosa a Nyugati és a Király utca között, 130 éve

A lépésről-lépésre kialakított együttműködések akár egy szorosabb partneri kapcsolathoz is elvezethetnek. A magyar vállalatok jobban megismerve egy globális járműgyártót, később beszállítóként kapcsolódhatnak annak külföldi projektjeihez. És erre már az elején ösztönözni lehet a multit. Így ötvözhetjük optimális módon a lokális és a globális megközelítést. 

Amennyiben a jövőben az új járművek kifejlesztése hazai vállalatoknál történne, de ugyanakkor szoros kooperációban a kormány stratégiai partnereivel - legyen az a fenti Siemens vagy akár más -, úgy az előnyök azonnal jelentkeznének: fejlődne a hazai ipar, mind a hazai munka volumenében mind az elvégzett munka műszaki kompetencia szintjét tekintve, sőt egységesebbé válhatna a járműpark, csökkentve a karbantartás-üzemeltetés költségeit is. Majd egy második lépésben a magyarországi gyártás felfutása bővítené a magas feldolgozottsági fokú termék exportunkat. Tehát mindenki jól járna, de legfőképpen az utasok.

http://menetterti.blogstar.hu/./pages/menetterti/contents/blog/38289/pics/14949521211049542_800x600.jpg
Hírek, információk
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?